A légzésterápia úgy működik, hogy légzéstechnikák alkalmazásával hatást gyakorlunk az automatikusan működő légzésünkre, és elkezdjük azt tudatosan irányítani gyakorlatok által. Ez leginkább úgy valósul meg, hogy változtatunk a légzés ritmusán, a be- és kilégzések arányán, a légzésszünetek hosszán, a légzés helyén a mellkason belül, a légzés mennyiségén, ill. a belégzés helyén (orron vagy szájon át). Ezek a beavatkozások különböző változásokat idéznek elő a hormonális- és idegrendszerben ill. az egyes szervrendszerekben, az elme állapotában és a pszichés állapotokban.

Mi a tudományos háttere a légzésterápiának?
A légzésterápia alapvető háttere az, hogy a légzés nem csupán a gázcsere mechanizmusán keresztül hat a szervezetünkre, hanem közvetlenül befolyásolja az automatikusan működő vegetatív idegrendszert, az elménk működését, a pszichés állapotunkat és még az energiaszintünket is.

Adott légzéstechnikák alkalmazásával fizikai szinten változások következnek be a vérkeringésben, az emésztésben, az anyagcserében, a hormonális- és idegrendszerben, az izomtónusban stb. Mentális és érzelmi szinten a tudatos légzéssel közvetlenül hathatunk az elménkre és pszichés állapotainkra is. A légzésünk uralása az egyik legjobb módja annak, hogy irányítást szerezzünk az elménk működése, vagyis a gondolkodásunk felett. Például ha rendezzük a légzésünket, az elménk is rendeződik. Ha mély levegőket veszünk, és sóhajtásszerűen kifújjuk, akkor megszabadulunk a felgyülemlett stressztől. Ha lassú, nyugodt légzést végzünk, akkor relaxált állapotba kerülünk. Ugyanez működik fordítva is: az elménk is közvetlenül hat a légzésünkre. Erre példa, ha felzaklatnak minket, akkor felszínesen, rendszertelenül vesszük a levegőt. Ha meglepnek, akkor eláll a lélegzetünk. Végül, de nem utolsósorban a légzés energiával is ellátja a testünket és egész lényünket, ezáltal segít a feltöltődésben, az energikusság és vitalitás megtartásában.